A vízenergia-tőképek történeti fejlődése

A vízenergia-tőképek történeti fejlődése

A korai ütőerő-turbinákban a vízáramlás a lapátokba ütközve jelentős kinetikus energiaveszteséget szenvedett, így a hatásfok alacsony volt. 1889-ben az amerikai mérnök Pelton feltalálta a vízkapacitásos turbinát, amely áramvonalas szűkítőnyílásokkal rendelkezik, és hatékonyan alakítja át a vízáramlás energiáját nagysebességű sugár kinetikus energiájává. A világ legnagyobb, egyedülálló vízkapacitásos turbinája az 1980-as évek elején került telepítésre a norvég Sisim Erőműben. Egységteljesítménye 315 MW, vízszintes magassága 885 méter, fordulatszáma 300 1/perc. 1980-ban állt üzembe. A legnagyobb vízszintes magassággal rendelkező vízkapacitásos turbinát az osztrák Reiskberg Erőműben helyezték üzembe. Egységteljesítménye 22,8 MW, fordulatszáma 750 1/perc, vízszintes magassága 1763,5 méter. 1959-ben állt üzembe.

Az 1980-as években a világ legnagyobb méretű lapátozós turbináját a kínai Dongfang Elektromos Gépgyár gyártotta, és a Gezhouba Erőműben telepítették a Jangce-folyó középső szakaszán Kínában. A turbinához tartozó önálló teljesítmény 170 MW, a vízszintkülönbség 18,6 méter, a fordulatszám 54,6 1/min volt. A kerék átmérője 11,3 méter, és 1981-ben állt üzembe. A világ legmagasabb vízszintkülönbséget igénylő vízturbináját Olaszországban, a Nambia Erőműben telepítették. A vízszintkülönbség 88,4 méter, az önálló teljesítmény 13,5 MW, a fordulatszám 375 1/min volt. Az üzembe helyezés 1959-ben történt.

A világ legnagyobb fejszámú Francis-turbinája az osztrák Rossheike Erőműben üzemel. A fejszám 672 méter, egy egység teljesítménye 58,4 MW. 1967-ben állt üzembe. A legnagyobb teljesítményű és legnagyobb méretű Francis-turbinát az amerikai Daguli No. 3 Erőműben telepítették. A független teljesítménye 700 MW, a futókerék átmérője körülbelül 9,75 méter, a fejszám 87 méter, a fordulatszám 85,7 1/min. 1978-ban állt üzembe.